Egyik nagy hibám, hogy nem tudom kimutatni az érzelmeimet. Látszik rajtam, hogy milyen állapotban is vagyok, de nem tudom például jól kimutatni, ha szeretek valakit. Ügyetlenkedek a szavakkal, a tetteim mind arról árulkodnak, hogy volt jobb nap is az életemben. Pedig nincs is szebb, mintha kimondjuk őszintén, hogy - szeretlek!

Nagy tévedés azt hinnem, hogy majd a társam, a kedvesem csak úgy észreveszi amit én nem tudok az értésére adni. Aki nagyon jól ismer, az tudja, zárkózott típus vagyok, de ezen jobb ha még ma változtatok. Olvasd csak még egyszer - "...ami jó, azt kétszer is szívesen hallja az ember."

Nem elég ezért magamban éreznem, hogy szeretek valakit, a tudtára is kell tudnom adni milyen érzéseket táplálok iránta. Ha szeretek valakit, bizony sokszor kell mondani neki, hogy szeretem, hogy jól megjegyezze, és sohase felejtse el. Le kell szoktatnom magam a zárkózottságról, tiszta szívvel és őszinte érzésekkel oda kell bújnom a szerelmemhez, és addig el sem szabad engednem, amíg meg nem érti, mennyire imádom is őt.

Tanulság: - Észre kell venni amikor túlságosan magunkba fordulunk, és ha a nyelvünk esetleg megmakacsolja is magát, fejezzük ki más formában a szeretetünket társaink felé. De ha egy mód van rá, mindennap mondjuk ki a szót, - szeretlek! <3