Otthon, édes otthon - szoktuk mondani, és a szívünkben mély érzelmek bontakoznak ki. Nincs is olyan ember a földön, aki ne becsülné kellő tisztelettel otthonát. Innen indul minden élet. Ide összpontosulnak azok az erők, amik segítik az utunkat. Ha valahol eltévelyedünk az élet nagy útvesztőjében, hazaindulunk, mert ott megnyugvást találunk, onnan szedjük az energiánkat nap mint nap.

Bárhol vagy a világon huzamosabb ideig, bizonyosan kialakul majd egyfajta honvágy a szülőföld, az otthonod után. Ez mindig így van, nem hiszem, hogy lenne kivétel. Ezért térnek haza külföldön élt társaink, akik évtizedeket töltöttek el messze az otthonuktól. Azt a melegséget, azt az őszinte bizalmat egymás iránt, ami megörvendezteti a lelkünket, csakis az otthonunkban találjuk meg. "Ha nincs hely, ahol élj, indulj hazafelé." - énekli olyan szépen Demjén Ferenc a Honfoglalás című dalában.

Tanulság: - az utadon mindig veled van, a szívedben mindig megőrzöd az otthon melegét, tisztaságát, szenvedélyét. Olyan jó megpihenni egy fáradtságos nap után az otthonunkban, várni azokat  a szeretteinket, akik még nem tértek haza, és innen indulsz el minden nap utadra, ahol száz meg száz meglepetés vár rád. Becsüld is meg az otthonodat, hiszen volt már, aki elveszítette, lehet önmaga hibájából, lehet a véletlennek köszönhetően, mégis csak akkor vagyunk biztonságban, akkor érezzük úgy, hogy van egy hely, ahová bármikor megtérhetünk, ha fáradtak és elcsigázottak vagyunk, amikor otthon vagyunk.