Meg kell hagyni, társaslények vagyunk, kevés olyan ember él e világon, akik remete módjára az egyedüllétet választják. De mégis, van hogy rákényszerülünk egyedül élni. Akit eddig is sok ember vett körül, netán nagycsaládban nőtt föl, őneki valószínű, hogy furcsa lenne egyedül boldogulnia az életben.

Megszokta, hogy sok ember veszi körül, van kihez szólnia, megbeszélnie az esetleges gondokat, bajokat. Az örömünket is azért jó, ha meg tudjuk osztani valakivel. Lehet, aki sokáig van egyedül, így kénytelen élni, előfordulhat elmagányosodás, ami nem egy szívderítő érzés. Viszont a magány sohasem egyenlő az egyedülléttel, mert tényleg vannak, akik szeretnek egyedül élni, de szerintem ők a ritka kivételek táborába tartoznak. Én nemigen tudnék egyedül élni, nagyon megszoktam, hogy körülöttem van a kis családom, és naponta tudunk többször is szót váltani, beszélgetni, együtt sétálni, együtt bolondozni, és segíthetjük egymást mindenben.

Az egyedüllét néha kényszer állapot, de van, aki szívesen él így, mert olyan típus. Aki önmaga választja ezt a fajta életet, ő sohasem fog elmagányosodni, mert mindig talál olyan elfoglaltságot magának, amit örömmel végez, ami boldogítja, ami nyugalommal tölti el. Csupán csak azok magányosodhatnak el, akik nem önként vállalták az ilyen életet, a sors úgy hozta, hogy rövidebb, hosszabb ideig kénytelenek egyedül élni. Lehet, hogy még közülük is van, aki megszereti azt, hogy csak egymaga él, mert olyan emlékek táplálják, amik erőt adnak neki a továbbiakhoz. De azért valljuk be, hogy szeretünk embertársaink közelében lenni, jó érzés, ha van kire támaszkodnunk esetleg nehezebb helyzetekben is.

Tanulság: - Nem mindegy, hogyan is élünk, hogyan alakítjuk ki magunk számára azt a komfortérzést, amit szeretünk elviselni, ami nélkül valami hiányozna az életünkből. Bárki érezheti magát boldognak minden pillanatban, akár egyedül él, akár társas kapcsolatban. Ha túl magányosnak érezzük magunkat időnként, segíteni fog, ha találunk a magunk számára egy hobbit, ami leköti a figyelmünket, amibe bele tudunk feledkezni, amiben alkothatunk valami maradandót. Keressük meg a magunk számára kellemes légkört, amikor is szárnyalni tudunk, amikor nincs semmiféle aggodalom bennünk, amikor úgy érezzük, hogy most épp a legjobb helyen vagyunk, épp ott, ahol lenni szeretnénk. :)