Régebben nem becsültem eléggé az életemet, lehet, hogy játszottam is vele, de mára már mindent másképp látok. Minden tettünk létrehoz valamit az életünkben. Ha jót cselekszünk, áldásos napok várnak ránk, viszont ha rosszban sántikálunk néha, akkor abban semmi köszönet nem lesz.
"Legyen benned szeretet mindenki iránt, senki sem más, mint a többi."
Ne ítélj elsőre! - tartja a mondás. Nem jó, ha megkülönböztetjük az embereket egymástól. Vannak erősségeink és vannak gyengeségeink, nem születünk mindjárt úgy, hogy mindennek a birtokába jutunk. Tanulunk életünk során sok mindent, ezek közül a legfontosabb a szeretet érzése, amit lehet, hogy nem is…
"A csapást, ha fokonként érkezik, a legtöbb ember nagyobb lelki nyugalommal tudja elviselni, mint az élet folyamán szerzett nagy vagyont."
Kapunk időnként hideget, meleget az életünktől. Nem mindegy, hogy hogyan is tudjuk mindezt feldolgozni. De vannak szerencsés pillanataink is, amit azt hiszem, alig becsülünk meg vagy alig vesszük észre őket. Ha pofon üt az életünk, nem biztos, hogy az a jó megoldás, ha félreállunk előle. Bíznunk…
"Vizsgáld csak meg magadat: éreztél valaha érzelmet, mely eltűnt volna? Nem, minden megmarad... Minden."
Érzelmeim béklyójában élek sokszor. Nem tudom függetleníteni magamat tőlük. Egyik érzelem jön, a másik távozik, de mindig van egy (vagy több), aminek a hatása alatt vagyok. Ez lehet rossz vagy éppen jó, a lényeg, hogy hiába minden erőlködés, nem tudom kivonni magamat a forgalomból, ilyen vagy olyan…