Szeretünk szeretni, és ez így van jól. De bele sem gondolunk, hogy mennyi "munkánk" fekszik egy jó kapcsolat kiépítésében. Tartós kapcsolatot csak úgy tudunk létrehozni, ha összhangban vagyunk a társunkkal, mi is azt érezzük egy adott pillanatban, mint ő. Amikor szeretünk valakit, nem gondolunk arra, hogy mennyi áldozatot is hoztunk azért, hogy a szerelmünk tartós maradjon, ne hervadjon el, mint egy szál virág.
Sok mindent teszünk azért, hogy boldogok lehessünk. Mindenki tud boldog lenni, de ezért néha áldozatokat hozunk. Nagy nehezen alakítjuk ki azt a közeget, ahol jól érezzük magunkat, egyenlő partnerei vagyunk a társainknak. Ha mi adunk, viszonzásul kapunk is, mégpedig olyan arányban, amilyen arányban hajlandóak voltunk adakozni. Van, mikor többet kapunk, mint amennyit mi valójában adni tudunk, ezt jól meg kell becsülnünk, hogy ne billenjen meg az egyensúlyi állapot.
Ha az idézet második felére gondolunk, bizony elmondhatjuk, hogy találkoztunk már a gyűlöletnek azzal a formájával, ami rombolóan hat a kapcsolatainkra. A másodperc töredéke alatt szertefoszlik szépen felépített barátság, ha nem tudunk figyelni arra, mit is mondunk egymásnak, mit cselekszünk egy adott pillanatban, és tudunk-e bocsánatot kérni, ha valami galibát vétettünk. Nagyon sok függ attól, hogyan vesszük a nekünk mondott mondatokat, megsértődünk-e ha úgy viselkednek velünk szemben, ahogy nem illik. A gyűlölet szót szinte törölni kellene a szótárból, annyira romboló hatása van, és valóban egy pillanat alatt képes barátságokat kettétörni, szerelmeket szétszakítani.
Tanulság: - Úgy tűnik, mintha olyan világban élnénk, ahol nem számít, mit is mondunk a társunknak. Nem veszünk tudomást a szavak jelentőségéről és a tetteink következményéről. Jó lenne, ha lenne az iskolában egy életmód óra, ahol megtanítanának minket arra, hogyan is viszonyuljunk egymáshoz nehéz helyzetekben. Megtanítanának minket élni a nagyvilágban, megtanítanák, hogyan vegyük észre a vészjósló jeleket, hogy nagy galibát ne okozzunk akkor, amikor pedig épp szeretni szeretnénk.
