És, lehet, hogy ebben a sorrendben is kellene cselekednünk. Milyen sokszor estem abba a hibába, hogy hamarabb szóltam, mint kellett volna vagy illett volna! Meg is bántam mindannyiszor, de ugye visszacsinálni dolgokat már nagyon nehéz, szinte lehetetlen. És akkor ott állunk megszégyenülve, kiszolgáltatottan, a saját magunk hibájából. 

Meg is fogadtam, hogy soha többé...! nem mondok elhamarkodottan semmit, de olyan a természetem, hogy nehéz ezt bizony betartani. Próbáld ki a fenti, a címben lévő tanácsokat, és alkalmazd az életedben minden nap. Meglátod, hogy egyszeriben megváltozol, jobban fogsz figyelni önmagadra is, és másokra is. Van, mikor nem várhatunk a beszéddel, szólnunk kell, mert a helyzet úgy kívánja meg, viszont ilyenkor is meg kell fontolnunk, hogy mit mondunk. Nagyon jó ilyenkor, ha magunkban mérlegeljük a szavaink súlyát, inkább számoljunk háromig, minthogy rosszat szóljunk hirtelen. Főleg, ha vitás helyzetbe kerülünk, akkor érvényes az, hogy csillapítsuk le a gondolkodásunkat egészen addig, amíg higgadtan tudunk beszélni. 

Ha megfigyeled ezután magadat, a beszédedet, azt, hogy hogyan is reagálsz egyes érzelmi megnyilvánulásokra, észre fogod venni azt, hogy azzal, hogy figyelmet tulajdonítasz minden egyes kimondott szavadra, te magad is jó irányban változol. Sokkal bölcsebben tudsz ítélkezni, sokkal egyszerűbb lesz maga a kommunikáció is, és sokkal könnyebben fogalmazod meg a mondanivalódat is. 

Tanulság: - Nem minden a gyors beszéd! Sőt! A megfontoltság mindig jól jön, akármilyen helyzetbe is kerülünk életünk során. Ha túl heves a természeted, jó, ha megfogadod a címben írt idézetet, és alkalmazod a mindennapjaidban. Van, amikor hallgatni kell tudni jól, és csak ártunk azzal, ha meggondolatlanul beszélünk. Jobb előbb a megfontolás és csak azután az okos beszéd.