Hát, igen! Ez nálam is sokszor így van. Én vagyok az iskolapéldája annak, hogyan is lehet a képzeletünket arra használni, amire éppen nem szabadna. Mindent bele tudok képzelni egy szimpatikus helyzetbe, olyan oktalanságokat, amik köszönőviszonyban sincsenek a valósággal. Ezen nehéz változtatnom, pedig jó lenne ha meg tudnám ezt tenni. 

Nem elég, hogy bánt valami, azt még felnagyobbítom a saját képzeletvilágom által, és ezzel saját magamnak ásom meg a sírt, képletesen mondva. És ahogy a címben is olvasható, nálam is elég gyakran megesik ez. Felnagyítunk olyan dolgokat, amik nem is érdemlik meg, hogy foglalkozzunk velük. Ezzel csak tetézzük a bajt, ami lehet, hogy így is elég kimerítő. Csak gondolj bele, hogy van egy problémád, gondod, bajod, amin nem tudod túltenni magadat, és erre rájön az, amit még hozzá tudsz képzelni, mint rosszat. Nem irigyel senki a helyzetedért, sőt, saját magadat meríted ki ezzel, amit csinálsz. Azért írom le, mert én sokszor futok bele még most is ebbe a hibába.

Azt hiszem, hogy leírtuk a lényegét ennek az idézetnek, már csak az a feladatunk, hogy okuljunk belőle. Senki sem szereti, ha ok nélkül kioktatják, megmondják, hogy mit is kellene hogy tegyen. Épp elég bajunk van ezen felül is. De ha jószándék vezérel valakit, akkor mindenképpen jó ha hallgatunk az okos szóra. 

Tanács: - Minden esetben okosan döntünk, ha eléggé ismerjük magunkat és ráérzünk a hibánkra, és ez bármely más esetben is így helyes, szerintem. Bárki bármit mond, sokszor megyünk a saját fejünk után, meg sem hallgatva a figyelmeztető szavakat. Én legalább is így vagyok ezzel, de igyekszem magamat jó irányba terelni és mindenkinek is csak azt tudom tanácsolni, hogy alaposan vizsgálja felül a képzeletvilágát, amely sokszor csap be bennünket. Ha ezt meg tudjuk tenni, egyre kevesebbszer vétünk majd hibát.