Gyűjtögetünk? Felhalmozunk dolgokat? Túlzásba visszük azt, amit nem lenne szabad? -, ilyenkor valószínű, hogy nem tudjuk megállapítani a magunk számára, hogy miből van már így is túl sok a birtokunkban. Hevesen vitatkozunk? Megsértődünk semmiségeken? Megbántjuk azt a valakit, akit a legjobban szeretünk? -, bizony, előfordul ilyesmi, és elég gyakran.

Lehet, hogy saját magunk jövünk rá, hogy túl sok a jóból, de lehet, hogy figyelmeztetnek rá, vagy a sorsunk döbbent rá erre kíméletlenül. Miért gyűjtögetünk, miért sértődünk meg semmiségeken? Nem tudom, de van, amikor már nem tudjuk hol a határ, és csak mondjuk a saját igazunkat, legalább is amit annak vélünk. Később derül ki, hogy rossz lóra fogadtunk, másképp van az a valóságban, mint azt mi gondoljuk. Miért viszünk túlzásba valamit, amikor már figyelmeztető jelek is vannak erre nézve? Miért bántjuk meg azt, aki a legkedvesebb a számunkra? Nem tudom, de én is belefutottam már hasonló helyzetbe. Ez akkor kínos már, amikor rádöbbenünk a valóságra, amikor a földre huppanunk, amikor már valami leránt minket a mélybe. Ekkor döbbenünk rá, hogy valami olyat tettünk, teszünk, ami nem helyénvaló.

Nem gondolkodunk néha időben, megyünk a saját fejünk után, még akkor is, ha sejtjük, hogy nem lesz ennek jó vége. Védjük szakadatlanul az "igazunkat", pedig jó volna már megbékélni és szépen élni inkább. Vajon mi tudatosítja, hogy túllépünk egy határt, hogy ez nem jó másokra nézve sem, de mi sem profitálunk belőle semmit? Azt hiszem, végül időben rádöbbenünk, hogy túllőttünk a célon, és jó esetben tanulunk is belőle. Ha mégsem így történne, kívülről kapunk jeleket, amik észhez térítenek minket. 

Tanulság: - Inkább gondoljuk át minden tettünket, cselekedetünket, a gondolatainkat, mielőtt túl messzire megyünk, mielőtt még helyre tudjuk hozni a baklövéseinket. Persze az, hogy hibázunk, szinte mindennapos dolog, de aki okosan és bölcsen is szeretne élni, nem véthet túl sok hibát, ezért kell, hogy tudjuk hol van a határ, tudjuk, hogy csakis mértékkel élve érhetjük el azt a szintet, ahol jól érezzük magunkat és másokat is becsben tartunk.