Van, mikor felesleges kérdéseket teszek fel másoknak, és csak később jut el a tudatomig, hogy na, ezt most éppen nem kellett volna megkérdeznem. Kényszerhelyzetbe hozhatjuk a társunkat, ha így cselekszünk, és ilyenkor van az, hogy rájövünk, sokszor a kevesebb több. Egyébként is megneheztelhetnek ránk, amiért olyan kíváncsiak vagyunk.

Van, amikor lányos izgalmunkban olyan mondatokat mondunk, vagy kérdezünk, ami nem helyénvaló. Zavarba hozzuk a társunkat, de főleg önmagunkat, mikor rájövünk, hogy jobb lett volna hallgatni egy kicsit. Különbség van a jól időzített mondat és a rosszul elsült mondat között. Nagy igyekezetünkben még olyan helyzetbe is kerülhetünk, amiből alig tudunk kikászálódni.

Aki kérdez, nem mindig kíváncsi. Lehet ez a baráti érdeklődés jele, a szeretet egyik kifejezője, mikor érdeklődünk a másik ember élete felől. De ha túlzásba visszük az érdeklődésünket, nem mindig tudunk korrigálni még idejében. Jó, ha meggondoljuk először, hogy mit is szeretnénk kérdezni vagy mondani. Legalább egy szusszanásnyi időt mindig kell hagynunk arra, hogy gondolkozzunk egy kicsit mielőtt beszélünk.

Tanulság: - Mint sok esetben, itt is jó tanács lehet, ha időnként ragasztószalagot teszünk a szánkra (persze csak jelképesen), hogy csak azok a szavak hagyják el az ajkunkat, amiket valóban ki is szeretnénk mondani, és tudjuk, hogy nem bánjuk meg, nem bántjuk meg vele a társunkat. Legyünk óvatosak, ha kérdezünk. És! Ne kérdezzünk többet, mint amennyire tényleg kíváncsiak vagyunk. Csak ekkor válik a beszélgetés a hasznunkra.