Szeretnénk mindig boldogságos percekben élni az életünket, de lehet, erre nem mindig kerül sor, sokszor vagyunk kitéve a sorsunk szeszélyeinek. A sors mindig megtréfál bennünket, hiába is próbálkozunk kicselezni, van, mikor a sorsunk győzedelmeskedik.

Ha sokáig nem ér minket pozitív érzés, elhalványulnak még a régi jól megszokott és megérdemelt emlékeink is, amikből tudtunk táplálkozni. Mindenki szeretne boldog lenni minden egyes pillanatban, és ezért meg is teszi a megfelelő lépéseket, és ha még szerencséje is van, akkor csakis pozitív benyomások fogják érni a jövőben is, és a pillanatnyi helyzetében is. Nem szeretünk búslakodni, mert elveszítjük a még megmaradt jókedvünket is, valamiből muszáj táplálkoznunk, hogy örömmel és jókedvvel vidáman élhessük a napjainkat. Régebben én is sokszor voltam magam alatt, nemigen lehetett felvidítani semmivel sem. Ha akkor olvastam volna a fenti idézetet, biztosan másképp alakítom az életemet, hogy mindig csak a szép és a jó dolgokra figyeljek, mert a szívemnek erre van szüksége.

Jó, ha tanulunk minden egyes ilyen idézett mondatból, mint a fenti is, nem véletlenül fogalmazzák meg az írók a bölcsességüket pár szóban vagy pár mondatban, abból jó ha a magunkévá tudjuk tenni a fontosabb dolgokat. Bizony, a szívünk hamar megbetegszik, nagyon kell rá vigyáznunk, hogy ne érjék káros behatások. A rosszat mindig felváltja a jó, és ezt a jó érzést kell minél tovább magunknál tartani, épp azért, mert ez kedves a szívünknek és csak ekkor tudjuk hozni mi is a kellő formánkat minden egyes nap. A változatosság gyönyörködtet, így nincs is más dolgunk, minthogy elkápráztassuk magunkat különféle szépséges dolgokkal, olyanokkal, amikre mindig is vevők vagyunk, amik mindig boldogságos pillanatokat hoznak el nekünk.

Tanulság: - Bármit teszünk ezek szerint, mindig lesz valami, ami kifordítja a négy sarkából a világunkat, arra kell törekedünk, hogy ez minél kevesebbszer fordulhasson elő, különben a szívünk látja kárát, megbetegszik, és meggyógyítani egy beteg szívet bizony, hogy embert próbáló feladat. Gondoljunk minden nap erre az idézetre, és őrizzük a szívünk kis titkos rekeszében, hogy bármikor előhívhassuk, amikor csak szükségünk van a benne foglaltakra. Fogadjuk meg, hogy mindig az első helyen fog állni a törődés a szívünkkel, mert hiszen ha nem érzünk boldog perceket minden egyes pillanatban, akkor az mindjárt meg is látszik rajtunk, az arcunkon, a járásunkon, a beszédünkben, a gesztusainkban, a mosolyunkban is.