Gyermekeink csodálatos teremtmények! Olyan felhőtlenül tudnak játszani, örülni mindennek, amit csak kapnak az életüktől, hogy igazán irigylésre méltók. Semmilyen haragot nem találhatunk bennük, teljes szívükkel szeretnek minket még akkor is, mikor kicsit megdorgáljuk őket. Annyira feltétel nélkül szeretnek, mint senki más.

 Ha megfigyeled őket egyszer, amikor önfeledten kéz a kézben mennek a játszópajtásukkal előtted a suliba, vagy az oviba, megláthatod azt a gyermeki bájt, ami valahogy eltűnik belőlünk mire felnövünk. Felnőtt korunkban már sok minden gond a nyakunkba zúdul, és türelmetlenebbek vagyunk az átlagnál. Nem tulajdonítunk időt olyan dolgoknak, amik pedig értékesek lennének a számunkra, emlékeket gyárthatnánk, amiket később felidézhetnénk magunknak egy csendes téli estén. Olyan sok élményben van részünk pedig egész életünk során, hogy kár elvesztegetni az időt arra, ami nem fontos a számunkra. Robotolunk egész nap, ki sem látszunk a munkából,  eszünkbe sem jut még amikor a harmadik műszakot felvesszük otthon, hogy jó lenne többet játszani a gyerkőceinkkel, mert sokat tanulhatunk tőlük felnőtt fejjel is. 

Ha titkon megfigyeled a saját kisgyermekedet, amint őszinte tiszta szívvel olvas, rajzol, tornyot épít, majd az egészet összetépi, elrontja és újrakezdi tízszer, százszor is egymás után, megláthatod azt a nyugalmat és türelmet bennük, amire te is annyira törekedsz, mégis olyan nehéz neked elérni. Gyermekkorunkban szabadnak érezzük magunkat, együtt repülünk a madarakkal, együtt szállunk a magasban ívelő repülőkkel, együtt játszunk a pajtásainkkal egész nap, amikor csak tehetjük. Ha megfosztanánk a gyermekeinket a játéktól és csak tanulásra késztetnénk őket, hamar beleunnának mindenbe. Tanuljunk tőlük mi is egy kis játékosságot, bolondozzunk velük amikor csak ráérünk, és vegyük át a vidámságot tőlük, azt az örömérzést, amit a taposómalom már régen kiölt belőlünk. 

Tanulság: - Legyünk felnőtt fejjel is gyermekek, tudjunk felnőtt fejjel is úgy gondolkodni, mint ahogy a gyermekeink teszik. Őszintén, tiszta szívvel adjunk hálát a Jóistennek, hogy még van esélyünk jó irányba változni, és tegyünk róla, hogy ez így is legyen. Ne a pohár fenekére nézzünk, amikor bosszúsabbak vagyunk, hanem lássuk meg a gyermekeink csillogó szemében azt a tüzet, azt a szenvedélyes szeretetet, amit csak ők képesek nyújtani, amikor meglátnak bennünket az ajtóban, munkából hazaérkezve. Gyorsan odafutnak hozzánk, átkarolnak kicsi kezeikkel, átölelnek és annyira látszik rajtuk, hogy szeretnek bennünket, hogy mindjárt el is pityeredünk egy kicsit. Nyújtsuk meg a gyermekeinkkel töltött időt olyan hosszúra, amilyen hosszúra csak tudjuk! Mulassunk együtt velük, váljunk egy pillanatra mi is gyermekekké, játszunk együtt, nevessünk és érezzünk magunkat úgy, mintha mi is épp iskolások vagy óvodások lennénk.