Sok beszédnek sok az alja - szoktuk mondani, amikor már nagyon ununk valamit, és nem tudjuk értelmezni, amit hallunk. Próbálunk figyelni, de csak az üres beszédet halljuk, nem támasztják alá az elmondottakat valódi cselekedetek. 

Ha igazán nagyszerűt szeretnénk véghezvinni, oda kell tennünk magunkat teljes szívvel és lélekkel. Félgőzzel csak féleredmények születnek. Amikor elhatározod magad, hogy megtegyél valamit, bármit, ami fontos neked, végiggondolod az odavezető utat, tervezel, ötletelsz, végül munkához látsz és meg is valósul a terved. Ha viszont úgy vagy vele, hogy - majd holnap ráérek belekezdeni! -, akkor sosem érsz a végére semminek, mindig lesz valami, ami esetleg felborítja a szándékod. Így aztán egyik feladatodat tolod a másik előtt, amíg azok fel nem tornyosulnak és végül kikészítenek idegileg. Pedig a képlet olyan egyszerű, csak követni kellene a lépéseket: - Álmok, tervek, ötletek, cselekedetek, megvalósult álmok, megvalósult célok. 

Senki sem születik olyan természettel, hogy elodázná a fontos dolgait, inkább tanuljuk azt, hogy mindent időben elvégezzünk. Ahogy telik-múlik az idő, ahogy egyre több feladat hárul ránk, úgy válunk olyan emberré, aki szereti néha elhalasztani ezeket a feladatokat, és végül még ránk is akaszthatják azt a bélyeget, hogy lusták és trehányak vagyunk. Ha figyelünk mindig magunkra, ilyen nem következhet be.

Tanulság: - Ne legyünk híve a semmitmondó beszédnek, inkább bizonyítsuk tettekkel, hogy igazi emberből faragtak minket, és tegyük helyére a dolgainkat még időben. Aki csak beszél és beszél, de emögött nincs igazi cselekedet is, ami azt mutatja, hogy mindig a helyén van az eszünk, akkor egyáltalán nem fognak minket komolyan venni, semmi bizodalmuk nem lesz felénk az embereknek. Ha időben eszmélünk fel erre, és leszokunk a halogatásról, saját magunknak okozzuk a legnagyobb örömet vele. :)