Saját magam életéből rengeteg ilyen példát tudnék mondani, ami igaz a címbéli mondatra, de azt hiszem, mindenkit inkább a saját élete érdekel. 

Ha igazat adunk a fenti mondatnak, akkor elkönyvelhetjük, hogy a tehetetlenség legfelsőbb foka, ha olyan helyzetbe kerülünk, mikor már semmi jót nem tudunk cselekedni. Igyekszik az ember minden idegszálával, hogy segítsen valakin, vagy megtegye azt, amit meg kéne tennie, de egyszerűen van, mikor lehetetlen kívánság ez a részünkről. Ilyenkor akárhogyan iparkodunk, semmi jóra nem jutunk. Lehet, idegileg ki is készít minket ez a helyzet, mert ha ezt tesszük vagy azt tesszük, egyik megoldás sem jó, semmi hasznos nem származik belőle. Visszavonulót nem akarunk fújni, úgyhogy próbálkozunk még egyszer, de az is haszontalannak bizonyul. Így végül belenyugszunk a lehetetlenbe.

Nem lehet kibékülni egy ilyen szituációval, segítségre szorulnánk, de már lehet, félünk a sorozatos kudarctól, és már a végén nem is próbálkozunk semmivel. Magunkba roskadhatnánk, ha olyan lenne a természetünk, de az élet azért mindig kárpótol mindenért, és ebben bízva reménykedünk tovább. Ha optimistábban nézzük a címbéli idézetet, azt mondanánk, hogy minden rossz után csakis a jó szokott következni, és ez általában így is van. Ezért minden rosszat el kell majd felejteni, vagy legalább is tanulunk belőle.

Tanulság: - A magam részéről nem tartom annyira vészesnek az idézett mondatot, bár minden szempontból igazat adok neki, mert én is a saját bőrömön tapasztaltam meg a hatását. De azt is hozzátehetem, hogy a felhők mögött mindig ott bujkál a napsugár, és egy idő múlva már ontja is ránk a csodálatos napsugarát. Ha volt rossz az életünkben, meg lesz is még, akkor se keseredjünk el, hiszen tudjuk magunkról, hogy képesek vagyunk a jóra, és ha volt is olyan helyzet, ami felborította a jókedvünket, mindig rátalálunk valami szépre és jóra a nap bármely percében. Erre kell gondolnunk, és jobban el tudjuk viselni a rosszabb helyzeteket is.