Meg kell hagyni, társaslények vagyunk, kevés olyan ember él e világon, akik remete módjára az egyedüllétet választják. De mégis, van hogy rákényszerülünk egyedül élni. Akit eddig is sok ember vett körül, netán nagycsaládban nőtt föl, őneki valószínű, hogy furcsa lenne egyedül boldogulnia az életben.
"Csak a gyermek mulat egész lelkével, magának teljes odaadásával. A felnőtt embernek már borba kell vesztenie a fele lelkét, hogy a másik fele mulathasson."
Gyermekeink csodálatos teremtmények! Olyan felhőtlenül tudnak játszani, örülni mindennek, amit csak kapnak az életüktől, hogy igazán irigylésre méltók. Semmilyen haragot nem találhatunk bennük, teljes szívükkel szeretnek minket még akkor is, mikor kicsit megdorgáljuk őket. Annyira feltétel nélkül…