De sokszor történt is meg velem, hogy első hallásra bíztam olyan mondatokban, amiknek pedig semmilyen valóságalapja nem volt! Leginkább a betegségem volt az előidézője ennek, azóta jobban átgondolom és átértékelem, amit hallok. 

Talán néha túlontúl szeretjük a fényűzést, szeretünk olyan dolgokat cselekedni, amikről lerí, hogy nem magunkat adjuk ilyenkor, inkább utánozunk valakit vagy valakiket. Miért is van ez? Irigyeljük talán, hogy a szomszéd fűje mindig zöldebb? Ez nincs mindig így, de amit tehetünk, hogy észhez térünk…

Lehetünk gyorsak a cselekedetekben, lehetünk lassúak a gondolkodásban, nem vagyunk egyformák. Abban viszont megegyezhetünk, hogy amit a cím rejt magában, annak nagy valóságtartalma van. A természetünket lehet alakítani, ha mi is szeretnénk.

Nem merünk talán igazán örülni semminek? Különböző esetek történnek velünk nap mint nap, egyszer örülünk, egyszer bánkódunk, egyszer meg szinte sírni lenne kedvünk. Miért olyan nehéz akkor is örülnünk, amikor kevésbé eseménydús az életünk? Lehet, ért már minket annyi negatív benyomás, hogy nem…