Mindenki szeret álmodozni, rejtélyes dolgokról gondolkozni, olyan rejtélyes dolgokról, amik egyszer csak valóságformát öltenek, és előttünk teremnek. Szinte várjuk azokat a pillanatokat, mikor átadhatjuk magunkat a csodálkozásnak, amikor megvalósulnak az álmaink. Lehet, hogy ezek az álmok nem fognak csak úgy önmaguktól megvalósulni. Ügyesen közre kell működnünk, hogy ez megtörténhessen. 

Mi is tulajdonképpen a hosszú élet titka? Nem szabad semmi mással törődni, csak azzal, hogy minél tovább egészségesek maradjunk. Mi is tulajdonképpen a boldogság titka? Nem szabad agyongyötörnünk a lelkivilágunkat semmiféle ártó gondolatokkal. 

A múltunk néha nyomaszt minket, nem is gondolnánk mennyire! Pedig csak mi tehetünk azért, hogy ez ne így legyen. Amit tettünk régebben, azt azért tettük úgy, mert akkor nem tudtunk másképp gondolkodni, nem tudtunk más megoldást találni a gondjainkra.

Mire mondják, hogy fából vaskarika? Nem tudom, de most épp ez jutott az eszembe, amikor leírtam a bejegyzés idézetét. Tulajdonképpen ha belegondolunk, ennek a némileg humoros mondatnak van jelentősége. Biztat minket fáradtságos napunk után, van mibe kapaszkodnunk, ha végleg fel akarnánk adni valamit az életünkből. 

Ki tudja kifürkészni az elménkben megbújó gondolatainkat? Talán még mi magunk sem. Azt mondják, hogy az el nem csókolt csókoknak van a legizgalmasabb varázsa. Lehet, hogy így van ez a ki nem mondott szavakkal, gondolatokkal is. Mindenesetre biztos, hogy kíváncsiság övezi ezt a kérdést. Nézzünk kicsit jobban a dolgok mögé.

Sokan vagyunk, akik nehezen fejezzük ki magunkat. Így bennünk marad sok-sok jó gondolat. Kár veszni hagyni ezeket a gondolatokat, kár értük, mert van, ami csak egyszer hangzik el, s ha elmulasztottuk feljegyezni magunknak, csalódottak leszünk.

Mindenkiben lakozik egy jó nagy adag jóság, szerintem. Az, hogy ezzel a jósággal ki mit tud kezdeni, az egyéni, de már maga a szó is meghittséget, szelídséget sugároz. És, egyszerűséget! :) Nincs is annál szebb, mint amikor valaki nem a saját hasznát nézi, hanem másokat helyez előtérbe. Jónak lenni, jóságos dolgokat cselekedni nem is olyan rettentő nehéz. Alapból a természetünk része, hogy jóindulatúak vagyunk. 

Hát, ha ez így van, mint a cím is sejteti, akkor lassítsunk. Figyeljünk oda mit miért csinálunk, és egyáltalán mit is csinálunk. Elsiet az élet is mellettünk, ha nem figyelünk eléggé. Ha meg sodródva élünk, annak sosem vettük hasznát. Kell, hogy érdekeljen mi történik a nagyvilágban. Aki kellően kíváncsi, sok kérdést tud feltenni az élettel kapcsolatban. És, ha elég kitartó, meg is keresi rá a válaszokat.

Bizony, sokan ígérünk meg olyat, amit később nem váltunk valóra. Mindent beígérünk, csakhogy akkor, abban a pillanatban kisegítsen minket a jó sorsunk. És, ha megkaptuk, amit szerettünk volna, egyszeriben minden ígéretünkről elfeledkezünk. Imádkozunk a Jóistenhez, hogy segítsen meg minket, mert ez az utolsó reményünk. A Jóisten segít is, és türelmesen vár, hogy az ígéretből legyen valami.

Az arcvonásaink, az arcrezdüléseink sok mindent elárulhatnak rólunk. De olyan sok módon fejezhetünk ki valamit, hogy néha eltévedünk amikor egymás arcát látjuk. Ugyanaz az arcrezdülés mást és mást jelenthet ha közeli ismerős valaki vagy ha csak idegenként pillantjuk meg. Akik évek óta ismerik egymást, szinte egy mozdulattal kifejezhetik mire is gondolnak ebben a pillanatban. Ők, mondhatjuk úgy is, hogy szinte gondolatolvasók lehetnek egymás közt.