Hát, én ebben vagyok a legrosszabb, azt hiszem, az önnevelésben. Pedig annyira tudok igyekezni időnként. Ha nagyon magam alatt vagyok, akkor szedem elő az önfejlesztő könyveket és csak olvasok és olvasok és újra csak olvasok. Azt nem mondom, hogy nincs foganatja a sok olvasásnak, inkább a megvalósítás hibádzik egy kicsit. Én lassan fejlődök, és azt is ugyanúgy meg kell ismételnem, mint amikor először olvastam vagy hallottam valamiről.

Ha gyakorlatot szereznék abban, hogy hogyan is neveljem át magam, hogyan is programozzam át az agyam egy pozitívabb szemléletre, akkor nem lenne semmi vész, minden haladna a maga rendjén. De időnként mindig visszazuhanok egy rosszabb szintre, ahonnan újból építkezni kell fölfelé. Mindenkinek önmagát kell nevelnie, mert csak akkor érjük el azt a szintet, amit megérdemlünk, és amire olyan nagyon áhítozunk. Hogy ezt milyen módon érjük el, az talán néha mindegy is, a lényeg a fejlődésen van, a változáson, amin keresztül megyünk.

Tanulság: Mindig mindenre legyen figyelmünk, figyeljük, hogy mikor van szükségünk a tudásra, a békére, a szeretetre. Amikor pedig mindezt kifigyeltük, akkor keressük meg a módját a megvalósításnak, és ha gyakorlatban alkalmazzuk is a tanultakat, akkor leszünk igazán sikeresek az önnevelésben. Tehát, ne mástól várjuk a megoldást, a megoldás bennünk van! :)