Néha elfog minket a búskomorság, nem tudunk örülni semminek sem. Elfog minket a rosszkedv, mélabúsak leszünk, alig lehet megvigasztalni minket. Túlontúl pesszimisták vagyunk néha. Olyat is a szívünkre veszünk, amit pedig nem kellene. Ha rosszkedved van, vajon látszik-e rajtad már a második másodpercben, miután megsértődtél valamin? Nem lenne szabad másnak is látnia, ha valami bánt minket. Ezt nagyon nehéz elérni, inkább panaszkodunk rossz sorsunk miatt.

Életemben nagyon sok krízist éltem meg. Nem tudtam türtőztetni magam, a sírás mindig kifogott rajtam, és jött a depresszió meg a többi társa vele együtt. Évek, évtizedek kellettek ahhoz, hogy jobb színben lássam a világot. Baklövéseim egyike épp az volt, mihelyt valamiért megsértődtem, megharagudtam, mindjárt elpanaszoltam másnak, hogy kijöjjön belőlem a feszültség. Ily módon igyekeztem megszabadulni a rosszkedvemtől. De az, hogy az arcomra volt írva mit is érzek ebben a pillanatban, csak rontott a helyzetemen. Később megtanultam gyógyulni.

Nincs az életben olyan rossz pillanat, hogy azt ne lehetne jobbá tenni valami mással, ami épp jobban foglalkoztat. Ha mindig elfoglalod magad olyan tevékenységekkel, amik örömöt okoznak neked, az arcodon az elégedettség és a nyugalom sugárzik majd. Te magad döntöd el, hogyan is vélekedsz egy kimondott szóról, mondatról, egy helyzetről, egy tettről. De sohase legyél szomorú, és legfőképpen ne kösd senki orra alá mindezt.

Tanulság: - Legyél mindig olyan lelkiállapotban, hogy bölcsen tudj dönteni minden kérdésben, és ha haragot érzel valamiért ami elszomorít, gyorsan feledd el, és keress olyan tennivalót magadnak, ami felvidít és nyoma sincs a közeledben a rosszkedvnek. De mint a cím is sejteti, ha tudod, tartsd meg magadnak néha a véleményed, főleg ha parázs vita dúl a közeledben. És tartsd be a szabályt, hogy csak olyan valakinek beszélsz az érzelmeidről, akit a legjobban szeretsz.