Amikor még jobban beteg voltam, szinte mindennap elmondtam a fenti mondatot, talán azért is, mert azt reméltem, akkor biztosan elmúlik minden bánatom. De nem múlt el! Maradtam beteg, de azért kedves az én számomra ez az idézet, mert igazság vagyon benne. Tényleg! Ha nincs semmi bajunk, nem is szoktunk annyira törődni mások problémájával, igazán csak akkor gondolkozunk el jobban, mikor minket is ér valamilyen "nyavalya". Éljük a boldog emberek vidám életét, élvezzük a sok jót, mit a sorsunk ad nekünk, egyszerűen élvezzük az életet. Csak akkor van baj, ha véletlenül megfordul a világ, és egyszer csak megtapasztaljuk a másik oldalt, azt, ahol betegség, szomorúság, bűntudat van. Ekkor már nem olyan vidám az életünk, a legelső dolgunk az, hogy visszaszerezzük az egészségünket, a jólétünket, azt az életformát, amiben jól érezzük magunkat.

Mindig lássunk a sorok mögé. A fenti idézetnél talán nem is nagyon kell ezt megtenni, annyira nyilvánvaló a kifejezés. Szeretünk jól lenni, szeretjük, ha az egészségünk jó, szeretjük, ha minden úgy megy, mint a karikacsapás, pont úgy, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Sok esetben ez így is van, és illik megbecsülni életünk alakulását. Amikor nem érezzük jól magunkat, sokszor hibáztatunk másokat, vagy rajtunk kívülálló dolgokat mindezért. De higgyük el, hogy amit adunk, azt kapjuk vissza. Ha törődünk önmagunkkal és társainkkal is, minden jóra számíthatunk. És ilyenkor érezzük az életünket helyénvalónak, olyannak, amilyet megérdemeltünk a sorsunktól.

Tanulság: - Sose vessük el annyira a sulykot, hogy visszaüssön, mint a bumeráng. Mindig becsüljük meg amit a jó sorsunktól kaptunk, és éljünk úgy, hogy életünk bármelyik pillanatát fel merjük vállalni. Legyünk adakozók, legyünk hűségesek, legyünk jóravaló teremtések, őrizzük meg az egészségünket, mert akkor tényleg elmondhatjuk mindennap, hogy "...milyen boldog is az ember, ha nincs baja."