Ezt a bölcsességet épp most tapasztalom magamon, amikor is készülődöm a karácsonyra. Amikor lustább vagyok és nincs kedvem dolgozni, takarítani vagy bármi mást csinálni, leeresztek mint a lufi, kimegy belőlem minden erő. Amikor pedig ráébredek arra, hogy most már nem tűr halasztást a munka, bizony, neki kell veselkedni és csinálni kell, akár van kedvem hozzá akár nincs. 

Amikor azután tornyosulnak a feladatok és ki sem látszom a sok teendőből, akkor lép életbe a címben írt mondat, mert az egyik fáradtságot elűzi a másik, egyszeriben találok erőt a folytatáshoz még akkor is mikor már azt hiszem, hogy elhasználtam már minden létező erőmet. Ezért nem szabad inkább lustálkodni, inkább szabad tevékenykedni és csinálni a dolgunkat. Én hamar kifáradok bármit is csinálok. Igyekszem ezen változtatni, de ahogy idősödöm, úgy jönnek elő az esetleges fájdalmak a kezemben, lábamban, meg mindenhol. Sokszor volt, hogy abbahagytam a feladatom végzését, mert kimerültem. Mégis éreztem akkor is, hogy lett volna még egy kicsi erőm, ha jobban megerőltetem magam és tovább folytattam volna azt, ami aznapra ki volt szabva. Mert egészségesen kifáradni jobb, mint félbehagyni valamit. 

Tanulság: olykor nem árt pihenőt tartanunk, mert az ember lánya ugye kifárad. De amit egy nap el tudunk végezni, amit beterveztünk magunknak még kora reggel, azt igyekezzünk a legjobb tudásunk szerint elvégezni. Ha ki is fáradunk, egy másik dologba ha belefogunk, már nem érezzük olyan nehéznek a munkát, ha ügyesen osztottuk be a feladatok nehézségét és a könnyebb feladatokat hagytuk a végére. Azt, amit mindenképpen meg kell csinálnunk, azt a munkánkat jó ha minél hamarabb letudjuk, mert sok gondtól szabadítjuk meg magunkat. Ami meg a legvégére marad, az a végén már lehet, hogy várhat másnapig, nem lesz muszáj belezsúfolni a napunkba. Tervezz okosan és oszd be jól az erődet, akkor a nap végén boldogan hajtod majd a párnára a fejed.