Gyűjtögetünk? Felhalmozunk dolgokat? Túlzásba visszük azt, amit nem lenne szabad? -, ilyenkor valószínű, hogy nem tudjuk megállapítani a magunk számára, hogy miből van már így is túl sok a birtokunkban. Hevesen vitatkozunk? Megsértődünk semmiségeken? Megbántjuk azt a valakit, akit a legjobban szeretünk? -, bizony, előfordul ilyesmi, és elég gyakran.
Sokszor sok gond van a fejünk felett, ki sem látszunk néha a tennivalók sorából. Főleg ünnepekkor szokott ez így lenni, vagy olyankor, ha túl sok stressz ér minket és nehezen tudjuk feldolgozni a minket ért ingereket. Lehet, ilyenkor meg is adjuk magunkat, azt hisszük nincsen kivezető út a problémák sorozatából.
Messziről lerí rólunk, ha boldogok vagyunk, örülünk az életnek és majd szétvet minket a jókedv, az öröm, az elégedettség. Mindennek tudunk örülni, semmi sem veszi el a jókedvünket, vidámak vagyunk, és ilyenkor szinte minden sikerül az életünkben, akármihez is nyúlunk.
Meg kell hagyni, társaslények vagyunk, kevés olyan ember él e világon, akik remete módjára az egyedüllétet választják. De mégis, van hogy rákényszerülünk egyedül élni. Akit eddig is sok ember vett körül, netán nagycsaládban nőtt föl, őneki valószínű, hogy furcsa lenne egyedül boldogulnia az életben.
Gyermekeink csodálatos teremtmények! Olyan felhőtlenül tudnak játszani, örülni mindennek, amit csak kapnak az életüktől, hogy igazán irigylésre méltók. Semmilyen haragot nem találhatunk bennük, teljes szívükkel szeretnek minket még akkor is, mikor kicsit megdorgáljuk őket. Annyira feltétel nélkül szeretnek, mint senki más.
Sok beszédnek sok az alja - szoktuk mondani, amikor már nagyon ununk valamit, és nem tudjuk értelmezni, amit hallunk. Próbálunk figyelni, de csak az üres beszédet halljuk, nem támasztják alá az elmondottakat valódi cselekedetek.
Rettentő türelmetlen ember vagyok, és ennek számtalanszor megittam már a levét. Sosem tudtam várni másnapig egy döntésemmel, hirtelen gondolkodtam, és ennek gyakran megfizettem az árát. Jó lett volna, ha én is aludtam volna egyet, amikor még azt sem tudtam, hogy milyen módon kászálódok ki a bajomból.
Sokszor ér minket szerencsétlenség, vagy legalább is mi annak tulajdonítjuk. Attól függ milyen szemüvegen át látjuk az eseményeket, lehetnek szerencsés pillanataink, és kevésbé szerencsések.
Saját magam életéből rengeteg ilyen példát tudnék mondani, ami igaz a címbéli mondatra, de azt hiszem, mindenkit inkább a saját élete érdekel.
Az is lehet, hogy egyszerűen csak szeretünk néha beszélni, fecsegni, még akkor is, mikor alig van mondanivalónk. Ilyenkor fordulhat elő, hogy bármit kimondunk, csak valaki hallgasson meg már végre!